IME - AZ EGÉSZSÉGÜGYI VEZETŐK SZAKLAPJA

Tudományos folyóirat

   +36-30/459-9353       ime@nullimeonline.hu

   +36-30/459-9353

   ime@nullimeonline.hu

Amikor már kihűlt a láng - A kiégés vizsgálata ápoló körében

  • Cikk címe: Amikor már kihűlt a láng - A kiégés vizsgálata ápoló körében
  • Szerzők: Pálfi Ferencné
  • Intézmények: PTE Egészségügyi Főiskolai Kar Klinikai és Ápolástudományi Intézet
  • Évfolyam: IV. évfolyam
  • Lapszám: 2005. / 10
  • Hónap: január (2006)
  • Oldal: 31-35
  • Terjedelem: 5
  • Rovat: ÁPOLÁSMENEDZSMENT
  • Alrovat: ÁPOLÁSMENEDZSMENT

Absztrakt:

A szerző a segítőfoglalkozásúak mentálhigiénés problémáiról, a burnout jelenségről végzett kutatást. A kérdőíves felmérés 805 fővel történt, melyben elemzésre kerültek a segítő kapcsolatok sajátos körülményei, a munkahelyi jellemzők közül a kiégés fokának és az osztály ellátási formájának kapcsolódási pontjai. A kutatás eredményei szerint befolyásoló tényezőként hat még a jelenségre az ápolók által a főállásukon túl végzett melléktevékenység ténye, valamint az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya is. Hangsúlyt kap a téma tárgyalása során a prevenció jelentősége. A segítőknek éppen ezért nemcsak eszközt kell adni a kezükbe, hanem szakmai személyiségüket is ápolni kell.

Cikk letöltése




Vissza az előző oldalra
Szerző Intézmény
Szerző: Pálfi Ferencné Intézmény: PTE Egészségügyi Főiskolai Kar Klinikai és Ápolástudományi Intézet

[1] Appelbaum S.H. (1981): Stress management for Health Care Professionals.An Aspen Publication Aspen Systems Corporation.
[2] Freudenberger H. J.,G. Richelson (1980): Burnout: The High Cost of Higle Achievement Anchor Press. Doubleady end Company. Inc. Garden City, NeW York.
[3] Hézser Gábor (1996): Miért? Rendszerelmélet és lelkigondozó gyakorlat. Kálvin kiadó, Budapest.
[4] Maslach C., Jackson S.E., Leier M.P. (1996): Maclach Burnout Inventory; Manual 3rd edn. University of California, Consulting Psyhologist Press, Palo Alto.
[5] Piko Bettina. (1995): A stressz szociológiája: változás és stresszmenedzsment az egészségügyben. Lage Artis Medicina. 1995;5(3):286-289.
[6] Stroms P, Spector P.E (1987).: Relationship of organisational frustration with reported behavioural reactions: the moderating effect of locus of control. J. Occup. Psychol.;60 227-234.
[7] Szilágyi Klára (1997): Pszichés terhelés és munkaközvetítés. A burnout jelenség, Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Tanárképző Intézete. Gödöllő.
[8] Weissman, M.M, Beck, A.T (1979): The Dysfunctional Attitude Scala Thesis. University of Pennsylvania. Philadelphia.

ÁPOLÁSMENEDZSMENT MEDICINA 2000 II. JÁRÓBETEG SZAKDOLGOZÓI KONFERENCIA „Amikor már kihűlt a láng” – A kiégés vizsgálata ápolók körében Pálfi Ferencné, Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Klinikai és Ápolástudományi Intézet A szerző a segítőfoglalkozásúak mentálhigiénés problémáiról, a burnout jelenségről végzett kutatást. A kérdőíves felmérés 805 fővel történt, melyben elemzésre kerültek a segítő kapcsolatok sajátos körülményei, a munkahelyi jellemzők közül a kiégés fokának és az osztály ellátási formájának kapcsolódási pontjai. A kutatás eredményei szerint befolyásoló tényezőként hat még a jelenségre az ápolók által a főállásukon túl végzett melléktevékenység ténye, valamint az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya is. Hangsúlyt kap a téma tárgyalása során a prevenció jelentősége. A segítőknek éppen ezért nemcsak eszközt kell adni a kezükbe, hanem szakmai személyiségüket is ápolni kell. BEVEZETÉS Életünk jelentős részét munkával töltjük, nem mindegy tehát, hogy milyen munkahelyünk fizikai és pszichoszociális környezete. Vizsgálatok sora igazolta, hogy a munkahely többszörösen is potenciális stresszforrás. Ezek egy része a munka jellegéből fakad, mint például a több műszak, a nagyfokú felelősség, a gyakori utazás, fizikai és pszichikai szempontból megerőltető munka. A munkával kapcsolatos stresszorokra adott reakciók a személyiségtől, annak „szilárdságától”, az egészségi állapottól, a korábbi stressz tapasztalatoktól és a megküzdés eszközeitől függnek. Az egyén számos tulajdonsága, személyiségjegye szerepelhet stresszforrásként. Bizonyos emberek könnyen frusztrálódnak, állandóan magas a szorongás-szintjük. Mások a pozitív gondolkodás hiányával megnehezítik a megfelelő csoportlégkör kialakulását, rontják a csoportmunka hatékonyságát. A stressz kialakulásának tehát nagyon sok lehetősége van, mind közösségi, mind pedig egyéni szinten [5]. A formális kommunikációs csatornák zavarai, a szerepkonfliktusok, szereptúlterhelések mellett az informális kapcsolati háló legalább ilyen jelentékenyen hozzájárul stressz helyzetek kialakulásához. Végül pedig a szervezet jellegzetességei is közvetíthetnek stresszt. Ilyenek lehetnek: a szervezet strukturális viszonyai és kultúrája, irányítási politikája és a menedzsment viselkedése. Az ellátás minőségének biztosítása részben a technikai színvonal függvénye, de annak pszichoszociális környezete – a beteg kezelésében és ápolásában közvetlenül vagy közvetett módon részt vevő egészségügyi személyzet attitűdje és magatartása – erősítheti vagy gyengítheti az előbbi hatá- sát. A változások megsokszorozzák a konfliktusszituációk kialakulásának valószínűségét, és így a stressz keletkezésének lehetőségét. PSZICHOLÓGIAI ÖSSZETEVÔK AZ ÁPOLÁSBAN Az emberek gondozása, ápolása feszültséggel telített munka. Túl sok stresszhatás rontja az ítélőképességet, testi, lelki betegséget okozhat, és lehetetlenné teszi a stresszor leküzdését. A túlterheltség, a munka kontrolljának hiánya, a nem támogató környezet, a korlátozott előrelépési lehetőségek, a szerepek tisztázatlansága, az emberek szenvedése és halála, a három műszakos beosztás, a gépies iramú munka, az alulfizetettség mind olyan munkaköri tényezők, melyek pszichológiai rendellenességek kialakulását okozó faktoroknak tekinthetők. Az észlelt munkastressz, és a személyiség elégtelensége közrejátszik a kiégés kialakulásában. A kiégés szindróma, idegen kifejezéssel burnout jelenség reményvesztettséget, elfásultságot jelent. A MUNKAHELYI STRESSZ DIAGNOSZTIKÁJA A szervezetekre, így az egészségügyi intézményekre is jellemző, hogy az ott folyó munkának, a dolgozók személyiségének és interperszonális kommunikációinak, társas kapcsolatainak olyan jellegzetességei vannak, amelyek stresszkeltők lehetnek. A megnövekedett stressz gyakran hozzájárul a burnout kialakulásához, de ez nem szükségszerű következmény. A kiégés számos faktortól függ, melyek magukba foglalják a genetikai fogékonyságot, a környezetet, tapasztalatot, a szervezeti formákat és azok menedzsmentjeit és az egyén életstílusát. A BURNOUT SZINDRÓMA A burnout fogalom határai ma még meglehetősen bizonytalanok, összemosódnak a munkahelyi stressz, a munkával való elégedettség és a munkapszichológia által tanulmányozott fogalmakkal. A tünetek differenciálása is problémát okoz, hiszen a kiégés ugyanolyan szimptómákat eredményez, mint a depresszió vagy a szorongás. A burnout megjelenésének környezeti feltételei azok, amelyek ezt a szindrómának tekinthető jelenséget jól elkülö- IME IV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2006. JANUÁR 31 ÁPOLÁSMENEDZSMENT MEDICINA 2000 II. JÁRÓBETEG SZAKDOLGOZÓI KONFERENCIA nítik. Amíg motivációról, elégedettségről, stresszről bármilyen foglalkozás, állás, vagy szélesebb értelemben bármilyen típusú kapcsolat esetében beszélhetünk, addig a kiégés specifikus azokra a helyzetekre, amelyekben a segítő kapcsolatok dominálnak. Ilyen mindegyik segítő szakma, de a nevelés és a házasság is. Ezeken a területeken általában főszerepet játszik az emberekkel való kapcsolat kiépítése, és optimális esetekben ennek a kapcsolatnak, ha nem is lángoló, de legalább parázsló intenzitása van. Ha ez lényegesen csökken, akkor beszélünk kiégésről [7]. A stressz mértéke és a kiégés közötti kapcsolat, bár nem lineáris, mégis igen szoros. Az alapmechanizmus a következő: a környezeti stresszorok, olyan rizikófaktorokat jelentenek, ami kiégéshez és/vagy szomatikus panaszokhoz vezet. A SZINDRÓMA TUDOMÁNYOS BESOROLÁSA ÉS DEFINÍCIÓJA A kiégettség vagy foglalkozási deformáció szociálpszichológiai fogalom. Mint ilyen, különbözik a klinikai diagnózisoktól, így például a depressziótól. A szindróma (tünetcsoport) fogalmával a szociálpszichológia az egyén és a környezet közötti kölcsönhatásokra teszi a hangsúlyt. Az érintett ember, mint az adott normák megvalósítására törekvő társadalom aktív tagja egy személyben a veszélyes állapot okozója és veszélyeztetettség alanya is – az „ okozat” [3]. Maslach a jelenség három dimenzióját írja le: mint az érzelmi kimerültség, az elszemélytelenedés, a többi embertől és azok problémáitól való távolságtartás értelmében, valamint elégedetlenség a saját teljesítménnyel [4]. A KUTATÁS CÉLJA ÉS SZOCIOLÓGIAI KIINDULÓPONTJA • meghatározzuk, mely szociodemográfiai faktorok azok, amelyek befolyásolják a szindróma kialakulását, • feltérképezzük, hogy milyen súlyú az ápolóra, gondozóra nehezedő fizikai és pszichés teher, különböző ellátási helyeken. A burnout szindróma kialakulását befolyásoló tényezők modellje a felvetett hipotézisek alapján az 1. ábrán látható. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK, MINTA A felmérésben alkalmazott vizsgálati módszer a zárt, anonim, önkitöltős kérdőív volt. A vizsgálatba bevontuk egy egyetemi város kórházaiban, klinikáin és szociális intézményeiben dolgozó ápolókat, akik intenzív, krónikus és aktív ellátási formájú osztályokon dolgoztak. A kutatás során, 1050 darab kérdőívet osztottunk ki, 920 darab érkezett vissza, ebből 805 darab volt értékelhető. Az önkitöltős kérdőív három részből állt. • A szociodemográfiai faktorok • Burnout kérdőív (BOQ) (H.J. Freudenberger és G. Richelson 1980) [2] által szerkesztett, standardizált kérdőív, amellyel a kiégés fokozatait tudtuk megállapítani a vizsgált populációban) • Személyes burnout tüneti kérdőív (BOS) (S.H. Appelbaum 1980) [1] által szerkesztett, standardizált kérdések. Ennél a kérdőívnél a burnout állapot testi és pszichológiai tüneteire kaptunk választ. • Az ápolók diszfunkcionális attitűdértékeit is vizsgáltuk, a DAS (Weissman-Beck, 1979) féle skálával [8], ahol a kérdőív segítségével hét értékrendszert, beállítódást tudtunk feltérképezni. HIPOTÉZISEK • • Kutatásunk célja az volt, hogy: feltárjuk a vizsgált populációban, a burnout szindróma előfordulásának gyakoriságát, • Független változó Közreható tényezők Függő változó Az ápolók körében a szociodemográfiai faktorok (kor, nem, iskolai végzettség, munkakör, egészségügyben eltöltött idő, másodállás ténye, pályaelhagyás gondolata) befolyásolják a burnout kialakulását. Bizonyos intézményes faktorok (a betegek ellátási formája, a kórházi osztályok típusai, bérezés) szerepet játszanak a kiégés kialakulásában. A MINTA SAJÁTOSSÁGAI 1. ábra A Burnout szindróma kialakulását befolyásoló tényezők modellje (A felvett hipotézisek alapján) 32 IME IV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2006. JANUÁR Az összpopuláció 94%-a (756 fő) nő, 6%-a (49 fő) férfi volt. A mintában szereplők átlagéletkora 34 év, a legfiatalabb 18 éves, a legidősebb 61 éves volt. A résztvevők 3,3%-a az életkort illetően az átlagkategóriába tartozott. A vizsgált populáció életkor szerinti megoszlása: 46% (366 fő) 31 év alatti, 38% (309 fő) 31-45 év közötti, 16% (130 fő) 45 év feletti. Az egészségügyben eltöltött évek számának átlaga ÁPOLÁSMENEDZSMENT 13,13 év, a legkevesebb 0,5 év, legtöbb 42 év. Szakmai végzettség aránya: szakképzetlen ápolók aránya 18%, szakápoló és magasabban kvalifikált ápolók aránya 82%, ebből főiskolai diplomások aránya 6%. EREDMÉNYEK A kiégési kérdőív eredményei: Az általunk használt kérdőív célzatosan a burnout szindrómában szenvedő egyén viselkedési mintáira kérdez rá, konkrét élethelyzetekben. Az adatokat az 1. táblázat és az 2. ábra szemlélteti. A burnout kérdőív összpontszámainak korrelációját vizs- MEDICINA 2000 II. JÁRÓBETEG SZAKDOLGOZÓI KONFERENCIA melléktevékenység és a pályaelhagyás gondolata, hatással van az ápolók kiégésére. Az összpopuláció 93%-a vallotta azt, hogy nem becsülik meg munkájukat megfelelően. Az alacsony bérezés arra kényszeríti őket, hogy melléktevékenységgel egészítsék ki keresetüket. Nagyon sokszor pihenőnapjukon teszik ezt, de nem ritka a „második” műszak ténye sem, más munkahelyeken (takarítás, kereskedelem, ügynöki munka). A pályaelhagyás gondolatának szignifikanciáját a burnout kérdőív összpontszámával elkülönítve értékeljük az ellátási formától és a melléktevékenységtől. Ez azt mutatja, hogy a pályaelhagyás gondolata szoros összefüggésben van a kiégettséggel. Az egészségügyi szakmából való kilépés a megkérdezettek 66%-át jellemezte a jelenben, vagy az elmúlt időszakban, míg 34% vallotta azt, hogy ezzel a gondolattal még nem foglalkozott. AZ ELLÁTÁS FORMÁJA – A BETEGEK SÚLYOSSÁGI FOKA , MINT KIÉGÉST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÔ 1. táblázat A Burnout szindróma intenzitásának fokozatai a vizsgált populációban Az összpopuláció burnout-skála szerinti eloszlását szétbontottuk, a különböző ellátási formájú osztályokon dolgozókra. A számadatok eloszlása mindhárom esetben jól követi a normál eloszlást. Az egyes burnout fokozatok közötti százalékos arányokból kitűnik, hogy az intenzív ellátási formájú osztályokon dolgozók között a „kiégettség állapotában levők és a gyógyításra szorulók” együttes aránya 10,7% (40 fő), míg ugyanezen arány a krónikus osztályokon 3,6% (10 fő), aktív osztályokon 0,6% (1 fő) (3. ábra). Megválaszolásra került a kettes számú kutatási kérdés azon része, amely az osztályok ellátási formájára és a betegek súlyossági fokára kérdezett rá. A diszfunkcionális attitűdök komoly predikciós faktorai a burnout szindrómának, kiemelhető például a szeretettség igénye és a külső elismerés igény, a teljesítmény igény és a szeretettség igény, a perfekcionizmus és a teljesítmény igény, igen magas szignifikáns korrelációját. 2. ábra A Burnout szindróma intenzitásának fokozatai az összpopuláció vonatkozásában N=805 gáltuk a szociodemográfiai adatok közül a korral, a beosztással és a munkaviszonnyal, valamint a szociodemográfiai adatokat is egymással. Az összehasonlításokból kitűnik, hogy a burnout-kérdőív összpontszámával sem a kor, sem a munkaviszony, sem a beosztás nem korrelál. Az egyes hipotézis azon része, mely szerint a szociodemográfiai faktorok befolyásolják a kiégést, megdőlni látszik. Másrészről viszont a főálláson túl végzett 3. ábra A Burnout szindróma intenzitása különböző tipusú osztályokon IME IV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2006. JANUÁR 33 ÁPOLÁSMENEDZSMENT De ugyanúgy, a külső kontroll attitűd és szeretettség igény, hasonlóképpen magas korrelációt adnak, magas korrelációt ad az omnipotencia igény is az egyéb diszfunkciónális attitűdökkel. Az adatok elemzése kapcsán arra a következtetésre jutottunk, hogy a külső elismerés igénye szignifikánsan korrelál a burnout kérdőívvel és a tünetlistával, ugyanez mondható el a szeretettség igényről, és a külső kontrol attitűdről, valamint azon személyekről, akik túlzottan megkövetelik a munkakörülmények optimális voltát, és ezek részleges teljesülése esetén, sokkal inkább veszélyeztetettebbek a kiégésre. A jelen vizsgálat alapján, a kiégésre hajlamos egyének esetében, a veszélyeztetett személyeket, magas diszfunkcionális értékek jellemezték. A kiégési tünetek súlyosságát, ezáltal az érintett ápolók terheit is súlyosbíthatják ezek a diszfunkcionális attitűdök, amelyek növelik a stresszhelyzetek, a megoldhatatlannak értékelt szituációk számát, fokozzák a reménytelenség érzését, csökkentik az önértékelést, és negatív visszacsatoláson alapuló önrontó körök alapját képezhetik. Az eddigiekből könnyen megérthető, hogy miért jelent ez a szindróma specifikus egészségi kockázatot, hogy miért jár együtt depresszióval, alkohol és/vagy gyógyszerfüggőséggel, megnövekedett pszichiátriai morbiditással és végső soron fokozott öngyilkossági kockázattal. KÖVETKEZTETÉSEK A kutatás elsődleges célja az volt, hogy meghatározzuk azokat a személyi és környezeti tényezőket, amelyek felelősek az érzelmi kimerülés kialakulásáért, a személyes teljesítmény csökkenéséért, egyszóval a kiégés kialakulásáért. A kérdőívekben használt háromtípusú kérdéskör összehasonlításából kitűnik, hogy ezek mindegyike jól felhasználható egymás külső megbízhatósági forrásaként. A tesztek összpontszámai minden esetben jól korrelálnak egymással. Az egyes összpontszámok és a kérdőív személyi és munkahelyi jellemzőinek összehasonlításából viszont arra a következtetésre jutottunk, hogy a szociodemográfiai adatok egyike sem szignifikáns a burnout-szindróma kialakulásával, sokkal inkább függ a tesztek eredménye a munkahelyi körülményektől, az intézet illetve osztály ellátási formájától. Ez nem jelenti azt, hogy a szociodemográfiai adatok nincsenek befolyással a kiégés tényére, a vizsgált populáció esetében egyetlen személyes adat sem minősült lényeges kockázati tényezőnek. Az intenzív osztályokon dolgozó ápolók között több mint kétszer olyan magas a kiégettségi arány (10,7%), mint a krónikus ellátású osztályokon (3,6%), illetve az aktív ellátású osztályokon dolgozók esetében (0,6%). Valószínű, hogy az intenzív osztályon dolgozó ápolók nap, mint nap szembekerülnek azokkal a helyzetekkel, melyeket képtelenek megoldani, amelyekből való menekülés rengeteg energiát vesz igénybe, és szorongást okoz. 34 IME IV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2006. JANUÁR MEDICINA 2000 II. JÁRÓBETEG SZAKDOLGOZÓI KONFERENCIA Az egészségügyben kardinális problémának tekinthető az ápolók bérezésének alacsony volta, amely arra kényszeríti őket, hogy a fárasztó munka mellett még másodállást vállaljanak. A fáradt ápoló nem képes az elvárásoknak megfelelni, több a tévedés, a frusztráció. Az ápolói pályát elhagyó egyének elvesztegetik a képzettségüket, azok, akik mégis maradnak, meglehetősen nagy pszichológiai árat fizetnek ezért. A munkaadó szervezet elveszít tehetséges embereket, és gyenge teljesítményt kap alkalmazottaitól. Végül, de nem utolsó sorban a betegek számára elvész a minőségi ellátás lehetősége. JAVASLATOK Az egészségügyi vezetés jelenlegi ösztönzési rendszereiben, a munka hatékonyságának fokozása kényszere, valamint, a munka kapcsán megjelenő diszfunkcionális jelenségek miatt, mint például személyes és intézményes burnout, olyan szupervíziós osztály csoportokat lehetne javasolni, amelyek célja a problémák feltárása, megoldási alternatívák kidolgozása lenne. Külön javasolnám, hogy ilyen csoportok vezetésére külső szakértőket kérjenek fel, akik látásmódját nem árnyékolja be a megszokás, a rutin, különféle előítéletek, és így sokkal érzékenyebbek a problémák felismerésére, alternatívák felkutatására. A MEGELÔZÉS FONTOS LÉPÉSEI • • • • • • • • • • • • • az idő szorításának feloldása jobb időbeosztással, a felelősség megosztása a munkaközösségben, a reális célok kitűzése, ami lehetővé teszi a hatékonyság megítélését és a megfelelő visszajelzést, a jobb munkakörülmények és autonómia biztosítása, kölcsönös támogatás és bátorítás – a család, a munkahely és a saját fejlődésünk által ránk rótt feladatokkal, megfelelő szakmai fejlődés és előrejutás lehetőségeinek megadása, ha azt a dolgozó igényli, a rekreációs idő kihasználása pihenéssel, kikapcsolódással, relaxációs technikák, rendszeres testgyakorlás, a célok meghatározása és az idővel való helyes gazdálkodás – mert a célok meghatározásának sikertelensége kielégületlenséghez és elégedetlenséghez vezet, csak annyit vállalni, amennyi kényelmes és el kell fogadni, hogy van olyan eset, amikor nemet kell tudni mondani, támogató társas kapcsolatok a munkahelyen és azon kívül, határt szabni a munkahely és a privát szféra közt, a munka megváltoztatása – ha csökkentjük a felelősséget, a túlterhelést, a nem egyértelmű munkahelyzeteket és konfliktusokat, ÁPOLÁSMENEDZSMENT • esetmegbeszélések, Bálint-csoport, rendszeres szupervízió, illetve gondozás. A prevencióban hangsúlyozandó a saját mentálhigiéné ápolása, megerősítő, felelősség-megosztással, feszültségcsökkentéssel segítő, ventillációt lehetővé tevő munkatársi csoport, közösség szerepe. ÖSSZEFOGLALÁS Talán megindult egy folyamat, a kiégés megismerésében és kezelésében. Most, hogy figyelmet kapott a jelenség MEDICINA 2000 II. JÁRÓBETEG SZAKDOLGOZÓI KONFERENCIA és nyíltan beszélünk róla, az emberek kezdik felismerni, hogy nemcsak a személy hibás, hanem maga az intézményrendszer is abban, hogy munkavállalóink eljutnak teljesítőképességük végső határára. Reméljük, hogy a növekvő figyelem és a felismerés ténye segít abban, hogy szakemberekkel, minél több innovatív technikát kidolgozva, csökkenteni tudjuk azok számát, akiknél már „kihunyóban van a kezdeti láng“! Jelen összefoglalóval nem konkrét módszert, hanem inkább látásmódot szeretnék ajánlani, hogy azt ki-ki a saját tapasztalatával tovább építhesse. IRODALOMJEGYZÉK [1] Appelbaum S.H. (1981): Stress management for Health Care Professionals.An Aspen Publication Aspen Systems Corporation. [2] Freudenberger H. J.,G. Richelson (1980): Burnout: The High Cost of Higle Achievement Anchor Press. Doubleady end Company. Inc. Garden City, NeW York. [3] Hézser Gábor (1996): Miért? Rendszerelmélet és lelkigondozó gyakorlat. Kálvin kiadó, Budapest. [4] Maslach C., Jackson S.E., Leier M.P. (1996): Maclach Burnout Inventory; Manual 3rd edn. University of California, Consulting Psyhologist Press, Palo Alto. [5] Piko Bettina. (1995): A stressz szociológiája: változás és stresszmenedzsment az egészségügyben. Lage Artis Medicina. 1995;5(3):286-289. [6] Stroms P, Spector P.E (1987).: Relationship of organisational frustration with reported behavioural reactions: the moderating effect of locus of control. J. Occup. Psychol.;60 227-234. [7] Szilágyi Klára (1997): Pszichés terhelés és munkaközvetítés. A burnout jelenség, Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Tanárképző Intézete. Gödöllő. [8] Weissman, M.M, Beck, A.T (1979): The Dysfunctional Attitude Scala Thesis. University of Pennsylvania. Philadelphia. A SZERZÔ BEMUTATÁSA Pálfi Ferencné a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Klinikai és Ápolástudományi Intézetének tudományos munkatársa. 1988-ban szerzett intézetvezető főiskolai diplomát a Budapesti Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Intézetvezető Szakán. 1996-ban egyetemi diplomát kapott, a Pécsi JPTE Humán Szervező Szakán. 1970-74-ig ápolóként, majd osztályvezetőként illetve intézetvezetőként tevékenykedett a POTE Neurológiai Klinikáján. 1993 óta oktat az Egészségügyi Főiskolán, fő szakmai területe, a pszicholó- gia, etika. Jelenleg a PTE Általános Orvoskar Doktori Iskolájának hallgatója, kutatási területe, a magatartás tudományok témakörében, „A nővéri és gondozói magatartások alakulása a különböző ellátási helyzetekben, különös tekintettel, a kiégés jelenségére.” Számos magyar és angol nyelvű publikációja jelent meg a témakörben. 1996 óta szerepel az egészségügyi szakdolgozók, Országos Szakértői és Vizsgáztatási névjegyzékében, amelyben tevékeny munkát folytat jelenleg is. Tevékenyen kiveszi részét a főiskolai hallgatók TDK-ra történő felkészítésében is. 1998 óta alapító tagja a Magyar Ápolástudományi Társaságnak, 2004-ben megalakult Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Baranya-megye területi Etikai Bizottságának elnöke. IME IV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 2006. JANUÁR 35