Az elmúlt években egyre inkább előtérbe került az egészségügyi ellátást végző intézményekben az infekciókontroll tevékenység, hiszen az ellátás komplexebbé válása új problémákat generál mind a szakmai irányítás, mind pedig a gyógyító szakemberek számára. Mind ezekről a kihívásokról és a módszertani fejlesztések irányairól Dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos asszony tájékoztatja olvasóinkat.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
iNfeKCióKoNtroll A hazai infekciókontroll gyakorlat fejlesztésének irányai Interjú Dr. Müller Cecília országos tisztifőorvossal Az elmúlt években egyre inkább előtérbe került az egészségügyi ellátást végző intézményekben az infekciókontroll tevékenység, hiszen az ellátás komplexebbé válása új problémákat generál mind a szakmai irányítás, mind pedig a gyógyító szakemberek számára. Mindezekről a kihívásokról és a módszertani fejlesztések irányairól Dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos asszony tájékoztatja olvasóinkat. – Melyek azok a változások, amelyek szükségessé tették az infekciókontroll tevékenységek fejlesztését? A folyamatosan idősödő társadalommal együtt a krónikus megbetegedések, valamint a hosszú ápolási idejű osztályok és az egészségügyi ellátást is végző bentlakásos szociális intézmények férőhelyeinek a száma, továbbá az ápolás időtartama is szükségszerűen emelkedik. Emellett az invazív eszközös beavatkozások is elérhetővé váltak az egészségügyi ellátást végző intézményekben. Ezzel együtt azonban értelemszerűen adódik a potenciális lehetősége annak is, hogy a betegek biztonságát befolyásoló kockázati tényezők megnövekednek. A gyakori rosszindulatú daganatos betegségek terápiás lehetőségei hazánkban világszínvonalúak, azonban ezek következtében a betegek szervezete nagyon fogékonnyá válik a fertőző betegségeket kiváltó ágensekkel szemben. A kissúlyú újszülöttek megmentése során is számos eszközös beavatkozás történik. A még kialakulóban lévő immunrendszerük kevésbé képes védekezni a mikroorganizmusok ellen, így esetükben jóval nagyobb annak a kockázata, hogy eszközhasználattal összefüggő infekció alakuljon ki. Nem is beszélve a sok esetben túlzott és/vagy nem megfelelő antibiotikum-használatról, a transzplantációról vagy a humán mikrobiommal kapcsolatos kutatások eredményeiről. Napjainkra ezek a változások összefonódtak az infekciókontroll komplex tevékenységeivel is, hiszen minden mindennel összefügg. A betegbiztonság, ezen belül az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések gyakoribbá válása nem magyar probléma, az egész világ problémája, és egyre több figyelmet kap. Ezek a változások pedig kikényszerítik, hogy másképpen közelítsünk meg a fejlesztendő területeket, másfajta szemlélet mentén kezdjünk el gondolkodni a megelőzés lehetőségeiről. – A jogszabályok mennyire segítik az új szemléletmód kialakulását? Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzéséről, e tevékenységek szakmai minimumfeltételeiről és felügyeletéről szóló 20/2009 (VI. 18.) EüM rendelet 2018 őszén hatályba lépett módosításai segítségével tudjuk megvalósítani a szükséges módszertani fejlesztéseket. A módoiMe – iNterDiszCipliNáris MAgyAr egészségügy sítás egyrészt az egészségügyi intézményekben azonnal bevezethető, egyéni és intézményi szinten alkalmazható prevenciós tevékenységeket tartalmazza, másrészt a felügyelet és a szakmai irányítás vonatkozásában megerősíti az országos szintű hatásköröket. A továbbiakban a rendeletben leírt egyéni és intézményi szintű intézkedéseket emelném ki. Az egyik maga az egészségügyi ellátást végző intézmény infekciókontroll tevékenysége és felelősségi szintjei, a másik pedig az egyéni, betegek körüli teendők, melyek természetesen csak „technikai” szétválasztások, de mind a kettőnek nagyon jól kell működni ahhoz, hogy eredményt érjünk el. Utóbbi vonatkozásában azt a szemléletet szeretnénk elterjeszteni, hogy az infekciókontroll tevékenyég nem a diagnózis felállításával kezdődik. Amint a beteg belép az intézménybe, egy olyan higiénés szemléletű környezetben kell találnia magát, amely – az egyéni kockázatok és intézményi lehetőségek figyelembe vételével – képes minimalizálni az egészségügyi ellátással összefüggő kockázatok, ezen belül is az infekciók gyakoriságát. Intézményi szinten a rendelet egyrészt a legmagasabb szintre rendeli az infekciókontroll tevékenységek megvalósulásának felelősségét, tehát a főigazgatót jelöli meg, másrészt az önbevalláson alapuló, az ellátási környezetre vonatkozó kockázatértékelés arra motiválja a felsővezetőket, hogy saját intézményeik adottságait az infekciókontroll szempontok szerint értékeljék. A saját intézményi adottságaikra vonatkozóan nekik kell tudniuk, hogy az infekciókontroll fejlesztése szempontjából milyen lehetőségeik és fejlesztési igényeik vannak, költségvetésüktől függően melyek az azonnal megoldható és melyek a tervezendő feladatok. Közös célunk, hogy a betegek egy olyan, az infekciókontroll szempontjából is megfelelő környezetben legyenek ellátva és gyógyultan távozhassanak a kórházakból. Természetesen tudjuk, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések kialakulását nem tudjuk teljes mértékben megelőzni, de az átfogó intézményi infekciókontroll programmal és az evidenciákon alapuló gyakorlatok következetes alkalmazásával akár 3050%-kal is csökkenthető a gyakoriságuk. – A betegágy melletti egyéni kockázatok felmérését mi indokolja és kik végzik el? Ennek az a célja, hogy a magas kockázatú betegek (pl. immunhiány, krónikus betegségek, kemoterápia) esetében már a felvételtől kezdve, a felmérési eredményeinek megfelelően próbáljuk megelőzni a fertőzések kialakulását. A kockázatok felmérése részben orvosi, részben szakdolgozói feladat. Ha ezt a tevékenységet elmulasztjuk a betegfelvétel során, egy prevenciós lehetőség elvész. – A Nemzeti Népegészségügyi Központ milyen módon támogatja az egészségügyi ellátást végző intézményeket ezen fejlesztések vonatkozásában? XViii. éVfolyAM 6. száM 2019. Augusztus 9 iNfeKCióKoNtroll A Nemzeti Népegészségügyi Központ feladata a szakmai felügyeletet gyakorlása az infekciókontroll területén. Nyilvánvalóan ez nem csak azt jelenti, hogy hatósági eszközökkel lépünk fel, hanem szakmai segítséget is nyújtunk. A rendelet végrehajtását segítendően kiadtuk az EFOP 1.8.0.-VEKOP17-00001 azonosító számú, „Az egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” című kiemelt projekt keretében megírt, „Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésének és felügyeletének megerősítésére és az intézményi és egyéni kockázatértékelésen keresztül” című módszertani levelet, valamint a leggyakoribb fertőzéstípusok (érkatéterrel összefüggő véráramfertőzések, műtéti sebfertőzések, lélegeztetéssel összefüggő pneumónia, húgyúti katéterrel összefüggő húgyúti fertőzések) megelőzését segítő módszertani leveleket, melyek már a honlapunkon is elérhetők. Továbbá az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) által kiírt, az intézményi fejlesztések megvalósulását segítő pályázati felhívásra a kórházak az NNK szakmai módosítási javaslatainak figyelembevételét követően nyújthatják be a szükséges dokumentumokat. – Az orvosok és a szakdolgozók mennyire tudják adaptálni a rendeletekben és a módszertani levelekben leírtakat? Nagyon fontos lenne, hogy a graduális és a posztgraduális képzések során az infekciókontroll, mint a betegbiztonság egyik markáns része, kiemelt szerepet kapjon. A már említett projektünk betegbiztonsági alprojektjében a jó gyakorlatok fejlesztése és a szakmai felkészítések mellett az oktatás is szerepel, így már tervezzük, hogy kiknek és milyen módon juttassuk el az üzenetet. Emellett úgy tapasztaltam, hogy ennek szükségességét már mindenki felismerte. Az elmúlt napokban hívott fel a Kórházszövetség elnöke, hogy a következő kongresszusán egy workshop keretében szeretnének tájékoztatást kapni, mert szeretnék jól végrehajtani a jogszabályokban leírtakat. Tudva azt, hogy az infekciókontroll mindenki feladata és felelőssége, szeretnének olyan gyakorlati végrehajtási módszereket megismerni, amelyekkel hoszszabb távra is tudnak tervezni. Biztos vagyok benne, hogy a megjelenő interjú gondolatébresztő, igényt generáló lesz más szakmai szervezetek számára is. – A betegszervezetek részéről is vannak meghívások? Betegszervezettől is kaptam már meghívást, bár akkor az infekciókontroll egy másik szerves részéről, a gyermekkori kötelező védőoltásokról beszélgettünk. Ez egyébként azt mutatja, hogy valami már itt is elkezdődött. Itt említeném meg azt is, hogy az egészségügyben dolgozók HCV-szűrővizsgálata is megvalósul a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998 (VI. 3.) NM rendelet módosítása szerint. Visszatérve a betegekre, őket és a látogatókat is nagy tisztelettel kérjük és fel is hívjuk a figyelmüket arra, hogy önmaguk, a betegtársaik, a hozzátartozóik és a dolgozók védelme érdekében próbálják betartani a rájuk is vonatkozó infekciókontroll tevékenységeket, például a kézhigiénét. – Az európai unió tagállamai közül Magyarországon 10 iMe – iNterDiszCipliNáris MAgyAr egészségügy a legalacsonyabb az antimikrobiális szerek alkalmazásának aránya, az antibiotikum-használattal összefüggő Clostridium difficile által okozott infekciók azonban egyre gyakoribbak. Az infekciókontroll és Antibiotikum Bizottságok milyen intézkedéseket foganatosítanak ennek csökkentése érdekében? Igen, sajnos hazánkban magas a széles spektrumú antimikrobiális szerek használatának aránya, ezért arra kell törekednünk, hogy a felíró szakemberek megkapják azokat az információkat (pl. országos és intézményi rezisztencia trendek), amelyek hozzásegítik őket a szűkebb spektrumú antibiotikumok alkalmazásához. Ez egy nagyon fontos irány lenne, hiszen nem kell „ágyúval verébre lőni”. Az országos, a megyei és az intézményi Infekciókontroll és Antibiotikum Bizottságok (a továbbiakban: IAB) a jogszabályi előírásoknak megfelelően és a „One Health” ideológiáját követve olyan szakmai tanácsadó testületek, amelyekben nagyon sok szereplő vesz részt (pl. klinikus, mikrobiológus, infektológus, epidemiológus, gyógyszerész, állatorvos). A rendszeresen ülésező IAB-ok az Országos Szakmai Irányítási Rendszerbe (OSZIR) továbbított mikrobiológiai és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések surveillance eredményei alapján határozzák meg a nemzeti, a megyei és az intézményi stratégiákat (pl. módszertani levelek kiadása, jogszabályi változások, helyi antibiotikum stewardship). – Van-e olyan terület, amely még fejlesztésre szorul? Mindig van egy vagy több probléma vagy feladat, amelyekre az adott évben jobban kell koncentrálni. Úgy érzem, hogy az utóbbi időben a takarítás minősége nem minden esetben megfelelő, bár a kifejezetten magas kockázatú osztályok (pl. intenzív terápiás osztály, műtő) takarítását az intézmények többségében nem szervezik ki, és a saját képzett munkavállalóik végzik. A fertőtlenítés alapja a szemmel látható tisztaság, ezért az egészségügyi ellátást végző intézmények takarítását végző dolgozóknak – és lehet, hogy ez egy ambiciózus álmom – nagyon sok ismerettel kellene rendelkezniük. De beszélhetnénk az étkeztetésről, a mosásról és az egyszer használatos eszközök újrasterilizálásáról is, ami szinte minden évben előtérbe kerülő kérdés. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) is rendszeresen megkeres minket bizonyos témákban. Most éppen arra készülünk, hogy az influenzaszezonban kevesebb antibiotikum kerüljön felírásra. Nyilvánvaló, hogy az infekciókontroll komplexitásából időnként napvilágra kerülő problémákat nem lehet azonnal egy varázspálcával megoldani. Én azt gondolom, hogy lépésről lépésre tudunk haladni, nekem pedig az a küldetésem és a feladatom, hogy az előzőekben már említett másfajta szemléletet, a gondolkodásmódot, az egész problémakörhöz való hozzáállást a társadalom tagjaiban tudatosítsam. – A kormányzat mennyire támogatja az infekciókontrollal kapcsolatos fejlesztéseket? Én nyolcadik hónapja vagyok itt és a munkám során ez a „felgyorsult” terület hihetetlenül nagy arányt képez. Úgy érzem, hogy jelenleg egy nagyon üdvös időszakot élünk. Közös a cél, az akarat a fejlődésre, és egy nagyon jó szánXViii. éVfolyAM 6. száM 2019. Augusztus iNfeKCióKoNtroll dék van a kormányzat részéről az infekciókontroll támogatására. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzése és az infekciókontroll tevékenységek fejlesztése kiemelt betegbiztonsági prioritás hazánkban. Tehát nem lehet NÉVJEgy Dr. Müller Cecília orvosi diplomáját a Pécsi Orvostudományi Egyetemen Általános Orvostudományi Karán szerezte. Szakvizsgával rendelkezik üzemorvostanból, háziorvostanból, közegészségügy-járványtanból, megelőző orvos- és népegészségtanból. Németül felsőfokon, angolul középfokon beszél. Tagja a Népegészségügyi Tudományos Társaságnak, valamint a Munkahigiénés és Kémiai Biztonsági Tudományos Társaságnak. Tudományos publikáci- nem előrébb jutni ebben a kérdésben, hiszen mindenki nagyon szeretné a fejlődést és azon fáradozik, hogy tudással, eszközzel, financiálisan és egyéb módokon segítse az infekciókontroll előrelépését. Dr. Szabó Rita ója jelent meg az anyatejes táplálás immunrendszerre gyakorolt hatásáról, illetve a szilikózis előfordulásáról a fogtechnikusi munkában. Munkáját gyakorló orvosként a fekvőbeteg-ellátásban kezdte Dunaújvárosban, majd üzemorvosként, háziorvosként dolgozott. Hosszú ideig látott el városi, majd megyei tisztifőorvosi feladatokat. A 2018 októberében alakult Nemzeti Népegészségügyi Központot 2018. december 1-je óta vezeti országos tisztifőorvosként. Rendszeresen tart előadásokat konferenciákon, számos alkalommal kérik fel egy-egy jelentős rendezvény védnökségére, fővédnökségére. Semmelweis Egészség Napok ingyenes, népegészségügyi tematikájú egészségmegőrzési programokkal ünnepeli alapításának 250. évfordulóját a semmelweis egyetem. 2019 szeptembere és 2020 júniusa között összesen tíz alkalommal vehet részt a nagyközönség a semmelweis egészség Napok keretében interaktív, szűrésekből, bemutatókból, prevenciós előadásokból álló programokon. A rendezvénysorozat keretében olyan – máskor kizárólag a szakma számára elérhető – helyszínek is megnyílnak az érdeklődők előtt, mint a klinikák műtői, az igazságügyi orvosszakértők munkahelye, vagy a rektori iroda. A Semmelweis Egyetem Anatómiai Múzeumában megtartott sajtótájékoztatón prof. Dr. Merkely Béla rektor kiemelte, hogy az egyetem alapításának 250. jubileumi évében szeretnék megszólítani a lakosságot is. Ennek jegyében kerül megrendezésre a Semmelweis Egészség Napok, melynek fontos célja, hogy felhívja a figyelmet a prevenció jelentőségére. Hiszen a születéskor várható, egészségben eltöltött időtartam attól is függ, hogy mennyit tudunk a betegségek megelőzéséről. A tíz különböző egyetemi helyszínen zajló programsorozat keretében ingyenes szűrővizsgálat is várja az érdeklődőket. A pénteki, illetve szombati rendezvényeken való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, az események részletes programja folyamatosan frissül az egyetem honlapján. Prof. Dr. Merkely Béla hozzátette, hogy a sajtótájékoztató helyszínéül szolgáló Anatómiai Múzeum különleges, elsősorban az orvostanhallgatók számára fenntartott helyszín, amelyet a decemberi Semmelweis Egészség Napok idejére megnyitnak a nagyközönség előtt. Az anatómia tanszék egyidős az egyetemmel, és napjainkban is elválaszthatatlan része az orvosképzésnek – hangsúlyozta a rektor. A szeptember 14-én megrendezésre kerülő Mentálhigiénés Nap programját a házigazda, Dr. réthelyi János, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója ismertette. Az első Semmelweis Egészség Nap fő témája a lelki jóllét: mit tehetünk mentális egészségünk megőrzése érdekében, és szükség esetén hová fordulhatunk segítségért. A mentális egészséggel az egyetem több szervezeti egysége is foglalkozik, összefogásuknak köszönhetően igen színes, 70 programot felölelő rendezvény várja a résztvevőket. A rendezvényre látogató érdeklődők nemcsak előadásokat hallgathatnak meg, hanem workshopok keretében interaktív módon részt is vehetnek pszichoterápiás, művészet- és állatasszisztált terápiás foglalkozásokon, és kipróbálhatják az önismereti csoportban való részvételt is. A helyszínen felállított standok mellett szakemberektől kérhetnek tanácsot a mentális betegséggel élők, illetve hozzátartozóik a demenciákról, a figyelemhiányos hiperaktivitási zavarról, az addiktológiai problémákról és a szenvedélybetegségekről. A nap kiemelt programeleme a közismert katolikus pap és mentálhigiénés szakember, pál ferenc atya, a Semmelweis Egyetem külső munkatársának előadása lesz a kiégésről. Ezen kívül szó esik például a szexuális nevelésről, az igazságügyi pszichiátriáról, az egészséges párkapcsolatokról, a valláshigiénéről, valamint a memóriafunkciókról is. Dr. Réthelyi János elmondta: a Mentálhigiénés Nap szervezői valamennyi korosztály számára gondoskodtak az érdeklődésükre minden bizonnyal számot tartó programokról. Szeptember 14-én 9:30-tól várják az érdeklődőket a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központjában (Budapest, 1094 Budapest, Tűzoltó utca 37-47.). Boromisza Piroska iMe – iNterDiszCipliNáris MAgyAr egészségügy XViii. éVfolyAM 6. száM 2019. Augusztus 11
