A szakemberek egyetértenek abban, hogy a Magyarországon legalább félmillió embert érintő vizeletinkontinencia – az akarattól függetlenül bekövetkező vizeletvesztés – népegészségügyi probléma, amelynek orvoslásához a szakmák eddiginél hatékonyabb együttműködésére és a lakosság alaposabb tájékoztatására lenne szükség. Hogyan rontja az életminőséget az inkontinencia? Melyek a kezelés lehetőségei és korlátai? Mit tesznek az orvosok, és mit az egészségügyi döntéshozók az ellátás minőségének javítása érdekében? Mit tehetnek a betegek a gyógyulásért? Az inkontinencia magyarországi helyzetéről, a lehetséges gyógymódokról, a különböző szakmák inkontinenciával kapcsolatos ismereteiről és a továbbképzés szükségességéről Dr. Simon Zsolt tanár urat, az Állami Egészségügyi Központ urológus főorvosát, a Magyar Nőorvos Társaság Urogynecológiai Szekciójának urológus társelnökét kérdeztük.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM Fókuszban a vizeletinkontinencia – problémák és megoldások Szakértőnk: Dr. Simon Zsolt, urológus A szakemberek egyetértenek abban, hogy a Magyarországon legalább félmillió embert érintő vizeletinkontinencia – az akarattól függetlenül bekövetkező vizeletvesztés – népegészségügyi probléma, amelynek orvoslásához a szakmák eddiginél hatékonyabb együttműködésére és a lakosság alaposabb tájékoztatására lenne szükség. Hogyan rontja az életminőséget az inkontinencia? Melyek a kezelés lehetőségei és korlátai? Mit tesznek az orvosok, és mit az egészségügyi döntéshozók az ellátás minőségének javítása érdekében? Mit tehetnek a betegek a gyógyulásért? Az inkontinencia magyarországi helyzetéről, a lehetséges gyógymódokról, a különböző szakmák inkontinenciával kapcsolatos ismereteiről és a továbbképzés szükségességéről Dr. Simon Zsolt tanár urat, az Állami Egészségügyi Központ urológus főorvosát, a Magyar Nőorvos Társaság Urogynecológiai Szekciójának urológus társelnökét kérdeztük. – Tudjuk-e pontosan, hogy hányan szenvednek vizeletinkontinenciában? Mivel Magyarországon nem történtek erre vonatkozóan konkrét felmérések, csak becslésekre hagyatkozhatunk: ezek 4-500 ezerre teszik a betegek számát. Az Európai Unióban, a lakosság körében történt felmérések szerint az inkontinencia egyik altípusában, a hólyag hiperaktivitásban szenvedő betegek aránya 28%. Nagyon sok a „rejtőzködő” beteg, aki szégyenérzete miatt nem fordul orvoshoz – ha mindezt számba vennénk, valószínűleg megduplázódna a betegszám. – Mely korosztályban jelentkezik leggyakrabban az inkontinencia? Az inkontinencia bármely korosztályban előfordulhat, de az időskorú embereket hatványozott mértékben sújtja. Nők körében kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál, ez az arány azonban 80 éves kor felett kiegyenlítődik. – Mi okozhat inkontinenciát? A vizeletinkontinencia különböző típusait különböztetjük meg, amelyek eltérő kezelést igényelnek. A háttér, a patofiziológiai (kórélettani) okok tisztázása éppen ezért rendkívül fontos. A kötelező jellegű vizsgálatok mellett számos ajánlott és választható vizsgálati módszer – fizikális, laboratóriumi és képalkotó – létezik, ezeket a szakma által kidolgozott algoritmus szerint végezzük. A vizeletinkontinencia négy típusa a stressz inkontinencia, a késztetéses (urge) inkontinencia, a túlfolyásos inkon- tinencia és a reflex inkontinencia. Ezek közül a leggyakoribb a záróizomzat elégtelenségéből fakadó ún. stressz inkontinencia. Köhögés, tüsszentés, nevetés, lépcsőn járás és egyéb fizikai aktivitás – a hólyagot érő stressz – közben a beteg inger nélkül elfolyó vizeletet észlel, ami lehet egy-két csepp, de akár nagyobb mennyiség is. Ennek oka az, hogy pédául az elhízás, korábbi hasi műtét, sok szülés, vagy egyéb okok miatt meggyengült záróizomzat nem képes ellenállni a hólyagot érő nagyobb nyomásnak. A másik típus a késztetéses, vagy más néven sürgősségi (urge) inkontinencia – a hólyag fokozott működése közben bekövetkező akaratlan vizeletvesztés. Általában hirtelen fellépő, erős vizelési inger mellett jelentkezik. A harmadik típus a túlfolyásos inkontinencia: a hólyag túltelítődéséből fakad, elsősorban férfiaknál figyelhető meg, például a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás következményeként. A negyedik típus az ún. reflex inkontinencia, amely különböző agyi bántalmak, gerincvelő megbetegedések, balesetből eredő sérülések kapcsán alakul ki. Hátterében mindig valamilyen idegrendszeri ok mutatható ki, megjelenési formája hasonlíthat a stressz és az urge inkontinenciához is. – Gyógyítható-e az inkontinencia? Sokkal több eset lenne gyógyítható, mint amennyit meggyógyítunk. Ennek oka egyrészt az, hogy – mint említettem – nem mindenki fordul orvoshoz, másrészt sajnos nem mindenhol végzik szakszerűen a diagnosztikát és a terápiát. Gyógymód tekintetében konzervatív és műtéti eljárások egyaránt a rendelkezésünkre állnak. Az inkontinencia típusától függően választjuk meg a beteg számára legkedvezőbb kezelési módszert. Elsőként természetesen a nem invazív lehetőségeket vesszük számba, szem előtt tartva a lépcsőzetesség elvét. Így először megpróbáljuk csökkenteni a betegben kialakult és beidegződött szokásokat az ún. viselkedésterápia eszközeivel. Ennek során megtanítjuk a beteget a hólyag rendszeres időközönként történő kiürítésére és a helyes folyadékfogyasztásra. A terápia része a késleltetett vizeletürítés technikájának elsajátítása, a hólyagtréning alkalmazása. Nagyon fontos a gyógytorna, amelyet sajnos egyelőre kevesen végeznek, sokkal szélesebb körben lehetne alkalmazni. A gyógytorna igen hatásos, ha szakszerűen végzik. Ezért arra biztatjuk a betegeket, hogy vegyék igénybe az erre szakosodott gyógytornászok segítségét. Bár léteznek intimtornát leíró könyvek, véleményem szerint sokkal nehezebb könyvből megtanulni a gyakorlatokat, mint egy tanfolyam keretében, szakembertől elsajátítani a megfelelő mozdulatsorokat. Itt két fontos alapelvet említenék meg. Az egyik, hogy mindig körültekintő orvosi kivizsgálás előzze meg a gyógytornát. Hiszen ennek hiányában lehet, IME VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2009. FEBRUÁR 37 EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM hogy a tréning fölösleges, nem fog segíteni, mivel valamilyen anatómiai elváltozás áll a háttérben. A másik, hogy a beteg legyen kellően motivált. Az eredmény ugyanis nem várható egyik napról a másikra, csak kitartó gyakorlást követően. Ez azt jelenti, hogy 12-14 heti rendszeres (naponta többszöri) tréning hozza meg a várt hatást. – Tehát a betegek ne csak az orvostól várják a gyógyulást, hanem értsék meg: saját maguknak is tenniük kell érte. Igen, de hangsúlyozom: a legfontosabb, hogy először orvos lássa a beteget, végezze el a szükséges vizsgálatokat, és az ő javaslatára, szakember segítségével történjen a gyógytorna. Ugyanígy az orvos javasolhat egyéb fizioterápiás módszereket is (elektrostimulációt, magnetoterápiát), amelyek hatásossága egyelőre nem egyértelműen bizonyított, de a komplex terápia részeként elősegíthetik a gyógyulást. Elektrostimulációval, azaz a gátizmok elektromos ingerlésével ugyanis fokozhatjuk azok izomerejét, javítható a medencefenéki izomzat aktivitása, és abban is segíthetünk a betegnek, hogy megtanulja, hogy melyik izmát kell mozgatni a gyakorlatok közben. – Az inkontinencia mely típusaiban hatásos a farmakoterápia? Sürgősségi inkontinenciában, hólyag hiperaktivitás esetén a gyógyszeres kezelés eredményesen alkalmazható. A gyógyszerekkel gátolni tudjuk a hólyag önkéntelen összehúzódását. Ezek többsége a hólyagfunkcióra gyakorolt kedvező hatás mellett azonban nem kívánt mellékhatásokat is okoz. A leggyakoribb mellékhatás a szájszárazság, emellett székrekedés és szívritmuszavar is előfordulhat e gyógyszerek szedése mellett. E mellékhatásokat nem tolerálják egyformán a betegek, egyeseknél bizony kénytelenek vagyunk megszakítani a gyógyszer szedését. Ez a klinikai tapasztalat arra sarkallta a gyártókat, hogy kiküszöböljék a régebbi klinikai gyakorlatban használt készítmények mellékhatásait. Mára sikerült kifejleszteniük néhány olyan, új típusú gyógyszert, amely a korábbiakkal megegyező hatékonyság mellett, jóval kevesebb mellékhatással alkalmazható. Az újabban forgalomba került készítmények ára azonban lényegesen magasabb, mint a korábbi szereké. A jelenlegi támogatási rendszerben mindegyik gyógyszerre egyformán 25%-os OEP támogatás jár, ezért a betegek jelentős része nem tudja vállalni az új, modern kezeléssel járó költségtöbbletet. – Előfordulhat tehát, hogy a rászorulók nem jutnak hozzá a korszerű gyógyszerhez? Az inkontinenciának azon típusában, amelyikben ezek a gyógyszer hatásosak, nagyon sok időskorú ember szenved. Így valóban előfordulhat, hogy a nyugdíjas nem tudja kiváltani a felírt gyógyszert, s mivel a régebbi gyógyszert nem tolerálja szervezete, gyakorlatilag kénytelen együtt élni az inkontinenciával, ami további egészségügyi problémákhoz, és ezekkel járó költségekhez vezet. 38 IME VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2009. FEBRUÁR – Melyek lehetnek ezek az egészségügyi problémák? Elsősorban a kezeletlen kórfolyamat okozta húgyúti, bőrés lágyrész fertőzésekre gondolok, amelyeket drága antibiotikumokkal kell kikúrálni. Ezen kívül e betegek körében kimutatottan gyakoribb az elesés és törés, valamint az izoláció következtében fellépő depresszió. Mindezek költségvonzata számottevő, nem beszélve a pelenkák, inkontinencia betétek használatával járó költségekről. Mindebből egyenesen következik, hogy ezeknél a betegeknél alkalmazott korszerű gyógyszeres terápia kívánatos mértékű (70%-os) támogatása kevesebbe kerülne az államnak, mint az előbb felsorolt járulékos költségek finanszírozása. Elgondolkodtató ugyanakkor az OEP által közzétett adat, miszerint a 2007-ben felhasznált inkontinencia segédeszközök TB támogatására 5,4 milliárd forintot költöttek állami költségvetésből, míg az urge inkontinencia kezelésében alkalmazott gyógyszerek támogatására ugyanezen időszak alatt mindössze 86 millió forintot – ez az összeg a betétekre kifizetett támogatás 1,5%-a! A szakma kifejtette törekvéseit arra vonatkozóan, hogy legalább azok a súlyos inkontinenciában szenvedő betegek, akik nem tudják tolerálni a régebbi gyógyszerek mellékhatásait, szedhessék az új gyógyszert megemelt állami támogatással – az OEP kompetenciája, hogy akceptálja-e érveinket. – Milyen arányban hatásos a konzervatív kezelés? Tapasztalataink szerint az esetek 60%-ában tudunk eredményt elérni a konzervatív terápiával. De azok számára is van többnyire megoldás, akik olyan típusú vizelettartási zavarral küzdenek, amelyikben nem hatásos a konzervatív terápia. A műtéti beavatkozásokat elsősorban a stressz inkontinenciában alkalmazzuk. Többféle eljárás létezik, ezeket most nem részletezem. Legújabban az ún. szalag-műtéteket – a húgycső alá hurkolt szalag beültetését – végezzük kiterjedten, elsősorban nők körében (mivel a férfiakétól eltérő az anatómiájuk). Ez a beavatkozás 96%-ban sikeres, de drága eljárás. Jó 5-6 évünkbe tellett, mire kiharcoltuk a műtét HBCs finanszírozását, így ma már széles körben alkalmazhatjuk. – Az inkontinencia lehet valamilyen súlyos betegség – például rosszindulatú daganat – első tünete? Számít, hogy mikor kerül a beteg orvoshoz? Ritka esetben előfordul, hogy a daganat a hólyagban a zárizomzathoz közel fejlődik ki, és a beteg az inkontinencia panaszával fordul orvoshoz. Ez azonban nem jellemző. Léteznek viszont olyan krónikus betegségek, amelyek kísérő tünete lehet az inkontinencia. Ilyen például a sclerosis multiplex, de a cukorbetegség késői stádiumában is keletkezhet zavar a hólyag működésében a diabétesz szövődménye, a polineuropátia miatt. Az ön által említett szempont, a korai felismerés a nagyobb anatómiai elváltozások esetén bír jelentőséggel, például stressz inkontinenciában. A konzervatív gyógymódok akkor vezetnek csak sikerre, ha a hólyagnyak nem süllyedt EGÉSZSÉG – TÁRSADALOM meg túlzottan a hüvely felé. Adott esetben tehát elkerülhető a műtét, ha a beteg idejekorán adekvát terápiában részesül. Nem beszélve arról, hogy a hiperaktív hólyag okozta inkontinencia esetén minél hamarabb kerül a beteg orvoshoz és kap kezelést, annál kevésbé van fertőzésnek kitéve, annál kevesebb antibiotikumot kell szednie. – Fontos lenne tehát, hogy az emberek tudják: kár fölöslegesen szenvedni az inkontinenciától, mert létezik rá gyógymód, csak el kell menni az orvoshoz. Igen, a betegedukáció nagyon fontos lenne, mert az inkontinencia sajnos ma még mindig tabutémának számít. Szégyellik, beletörődnek, és ahelyett, hogy orvoshoz fordulnának, egyre nagyobb betéteket hordanak, és idejük egyre nagyobb részét a higiénés kezeléssel töltik. Sok esetben visszavonulnak a közösségi élettől, nehezen végzik a munkájukat, elszigetelődnek a kollégáktól. Egy idő után gyengébb lesz az ellenállásuk a fertőzésekkel szemben, gyakrabban betegszenek meg, szép lassan izolálódnak, depressziósokká válnak. Népegészségügyi jelentősége van tehát annak, hogy a lakosság megfelelő tájékoztatást kapjon, és az érintettek felkeressék a háziorvosukat, vagy a szakorvost. Az alapellátásban dolgozó kollégáknak rá kellene kérdezniük, hogy van-e a páciensüknek ilyen problémája, mert magától nem valószínű, hogy el fogja mondani. Tehát a háziorvosnak felelőssége van a probléma feltárásában, és abban is, hogy a beteget kivizsgálja, illetve ha a kompetenciáját meghaladó vizsgálatra van szükség, akkor továbbirányítsa páciensét a szakorvoshoz. Az urológus javaslatára pedig tovább kezelheti a betegét. Éppen ezért a háziorvos továbbképzéseken hangsúlyt kellene fektetni az inkontinencia kezelésére és menedzselésére is. – A nők sokszor a nőgyógyászukat keresik fel, mert úgy gondolják, hogy az inkontinenciájuk nőgyógyászati eredetű. Ez teljesen érthető, hiszen szülést követően, illetve a menopauza idején igen gyakori az inkontinencia. Az a lényeg, hogy a szakorvos rendelkezzen megfelelő ismeretekkel – ez vonatkozik a nőgyógyászokra is, akiknek a tankönyvében mindössze 4-5 oldal foglalkozik az inkontinenciával… Mégis, ha megnézzük a statisztikákat, kiderül, hogy a nőgyógyászati osztályokon sokkal nagyobb arányban végeznek inkontinencia műtéteket, mint az urológiai osztályokon. Ez az oka annak, hogy a Magyar Nőorvos Társaságon belül megalakult az Urogynecológiai Szekció, abból a célból, hogy az ismeretek bővítése és átadása teljes körű és megfelelő legyen. A szekció urológus társelnökeként jómagam is aktívan részt veszek a tudományos rendezvények, konferenciák, műtéti bemutatók megszervezésében. Ezen kívül örömteli fejlemény a Magyar Kontinencia Társaság megalakulása is. Ebben a multidiszciplináris tudományos társaságban az urológusokon kívül nőgyógyászok, sebészek, neurológusok, geriáterek, gyógytornászok is dolgoznak azon, hogy az inkontinencia tárgykörében érintett minden szakember – orvosok, inkontinencia nővérek, szakasszisztensek stb. – megfelelő képzésben részesüljön. Már egy tankönyvet is megjelentettünk „Inkontinencia” címmel – el is fogyott, új kiadásra lesz szükség. Ez azt jelenti, hogy van érdeklődés és fogékonyság a téma iránt más szakmák részéről. Ha a laikusokat is sikerülne ellátni elégséges információval, akkor reménykedhetnénk abban, hogy javulni fog a helyzet e téren. Mindannyiunk közös érdeke, hogy az inkontinensek megkapják a kellő kezelést, mert csak ez esetben van remény a gyógyulásra, s ezt követően a társadalomba való reintegrálódásra. Ehhez azonban az első lépést nekik kell megtenni… Boromisza Piroska Újabb jelentős lépés a biztonságos légimentést szolgáló teljes hálózat felé Megépült az ország legmodernebb légimentő bázisa Az egészségügyi tárca vezetése prioritásként kezelte a dél-alföldi régió légimentő ellátásának biztosítását. A beruházáshoz az Egészségügyi Minisztérium és több dél-alföldi önkormányzat összefogásával közösen biztosították a nélkülözhetetlen anyagi hátteret. Az önkormányzati kezdeményezésre összegyűlt forrást az Egészségügyi Minisztérium 60 millió forinttal egészítette ki, biztosítva a beruházás fedezetét. E széles körű összefogással és együttműködéssel jött létre a hetedik légimentő bázis. A szentesi bázis megépítésével a dél-alföldi régió mindhárom megyéje megfelelő időn belül hozzájut a légimentési szolgáltatáshoz, így Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megye településein élők számára is biztosítva lesz az esélyegyenlőség. A szentesi központú légibázis a régió lehető legoptimálisabb elérhetőségét fogja biztosítani. A szentesi bázissal a fentieken túl JászNagykun-Szolnok megye déli része is biztonságosan elérhetővé vált, így ezzel a lépéssel egy jelentős fehér folt tűnt el Magyarország légimentési térképéről. A szentesi bázis az ország legmodernebb, minőségében az európai standardokat követő állomása. (EÜM Sajtóiroda) IME VIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2009. FEBRUÁR 39
