Új felső vezetés kezdte meg munkáját július elsején a Semmelweis Egyetemen. Az öt kart magába foglaló oktatási intézményben közel 8800 hallgató végzi tanulmányait, a betegellátó egységek havonta 130 000 járóés 9000 fekvőbeteget látnak el. A három hónapja hivatalba lépett rektorátusnak jelenleg az adósságcsapda szorításával megküzdve kell fenntartani az oktatás és az ellátás színvonalát. Mindennek hátteréről és az egyetem jövőképéről nyilatkozott lapunknak az új rektor, Dr. Tulassay Tivadar professzor. Az egyetem nemzeti érték – fogalmazott –, célunk, hogy Közép-Európában és Magyarországon piacvezető tudásközponttá váljon az orvos- és egészségtudományok, valamint az egészségügyi menedzsment területén.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
PORTRÉ Stratégiaváltás és konszolidáció a Semmelweis Egyetemen Dr. Tulassay Tivadar rektor az egyetem jövőképéről Új felső vezetés kezdte meg munkáját július elsején a Semmelweis Egyetemen. Az öt kart magába foglaló oktatási intézményben közel 8800 hallgató végzi tanulmányait, a betegellátó egységek havonta 130 000 járóés 9000 fekvőbeteget látnak el. A három hónapja hivatalba lépett rektorátusnak jelenleg az adósságcsapda szorításával megküzdve kell fenntartani az oktatás és az ellátás színvonalát. Mindennek hátteréről és az egyetem jövőképéről nyilatkozott lapunknak az új rektor, Dr. Tulassay Tivadar professzor. Az egyetem nemzeti érték – fogalmazott –, célunk, hogy Közép-Európában és Magyarországon piacvezető tudásközponttá váljon az orvos- és egészségtudományok, valamint az egészségügyi menedzsment területén. világszerte megfigyelhető eltömegesedése minket is érint, annak ellenére, hogy a leendő orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek, testnevelő tanárok és szakasszisztensek egy jó kvótarendszerben nyernek felvételt hozzánk. Ha azonban arra gondolok, hogy az előbb említett minőség fenntartásához a humán erőforrás és a likviditásmenedzselés szempontjából egyre nagyobb erőfeszítésre van szükség, akkor sajnos azt kell, hogy mondjam: az egyetem helyzete nehezebb lett. – Rektor úr, engedje meg, hogy kiadónk nevében gratuláljak a megválasztásához. Ha jól tudom, Ön nem először tölti be ezt a pozíciót, hiszen megbízottként – ha rövid ideig is – már gyakorolta ezt a feladatkört. Mennyiben és milyen irányban változott az akkoriakhoz képest az egyetem helyzete? A gazdasági egyensúly rendkívül fontos szempont. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik likviditási gondokkal küzdünk, azonban meg kell jegyezzem: hibánk, hogy nem próbáltuk meg – nem véletlenül beszélek többes számban, hiszen az elmúlt négy évben rektor-helyettesként én is részese voltam a folyamatnak – azt az üzemszerű működési rendszert bevezetni, amely a betegellátásban a jelenleginél hatékonyabb forrásfelhasználást eredményezhet. Az új vezetés föltett szándéka, hogy a sikeres kórházi menedzsmenttől eltanult irányítási rendszert implementáljuk az egyetemen. Ezt a paradigmaváltást véghez akarom vinni, ebben eltökélt vagyok. Ám azt is látni kell, hogy az integráció-dezintegráció kapcsán itt ragadt egy olyan 1,9 milliárdnyi államadósság, amelynek néhány elemét már megpróbálta ledolgozni a két felelős ágazat, azaz az oktatás és az egészségügy, ám ha mindent beszámítunk, akkor is marad körülbelül 1,2-1,3 milliárd, amelyet görgetünk magunk előtt. Ha ezt az összeget levonnánk a túlköltésből vagy a számlaadósságból, akkor az egyetem negatívuma nagyjából azonos lenne a hasonló profilban dolgozó intézményekével. Reménykedem, hogy ha kormányzati segítség érkezik, akkor mindaz az átalakítás, amelyet tervezünk, gyorsabban és hatékonyabban fog megvalósulni, és közelíteni fogunk a nullszaldós helyzethez. Ez a hároméves rektori ciklus alatt bekövetkezhet, feltéve, ha a jelenlegi külső finanszírozás körülményei nem változnak drasztikusan. Néhány éve körülbelül két hónapig valóban megbízott rektori feladatokat láttam el, s ez – látván a poszt súlyát és a szinte megoldhatatlannak tűnő objektív korlátokat – majdnem el is vette a kedvem a továbbiaktól... Ha arra kíváncsi, hogy az elmúlt nyolc év hová vezetett, nehéz konkrét választ adni. Nézze, intézményünk, illetve annak jogelődjei, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem illetve a Pázmány Péter Egyetem orvoskara összesen 235 éves történelmében az utóbbi tízegynéhány év – amely halmozott likviditáshiánnyal, válsággal jellemezhető – igen rövid idő. A legfontosabb pozitívum, amit fel tudunk mutatni: a stabil „output”, azaz, hogy a minőség nem változott. A nálunk megszerezhető diploma ma is magas értékű szerte Európában és az Egyesült Államokban is, ahonnan éppen a napokban érkezett meg az akkreditációra vonatkozó elismerő válasz. Egyetemünk még mindig kedvence a külföldi diákoknak, az idén minden korábbinál magasabb számban jelentkeztek angol, illetve német nyelvű képzésre. Az 1988-as bolognai Magna Charta a professzorok és hallgatók egymást megtermékenyítő kölcsönös tudástranszferén alapuló egyetemi autonómiára helyezi a hangsúlyt, vagyis az egyetem létét elsősorban az elkötelezett tanárok és jó reményű diákok határozzák meg. Ebből a szempontból tehát nem változott az elmúlt évek alatt a helyzet. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a felsőoktatás 50 IME II. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2003. OKTÓBER – Ismert, hogy az egyetem gazdasági nehézségekkel küzd. A likviditásmenedzselés az a sarokkő, amely alapvetően meghatározza az intézmény működését. Rektor úr lát-e esélyt az adósságból történő kilábalásra? – Az ön által említett átalakításokat az egyetem Konszolidációs és Stratégiai Programja foglalja össze. Ennek előkészítő fázisa az új rektori terminus kezdetéig tartott – észlelhetők-e már kézzelfogható eredmények? PORTRÉ Az első szakasz során éppen arra helyeztük a hangsúlyt, hogy gyors, kézzelfogható eredmények felmutatásával bebizonyítsuk a Konszolidációs és Stratégiai Program létjogosultságát, a program mellé állítsuk az egyetem közvéleményét és megteremtsük a hosszú távú, stabil működést megvalósító program folytatásának feltételeit. Bizonyos szerkezeti átalakításokat elfogadtattam az Egyetemi Tanáccsal, létrejött a Stratégiai és Működésfejlesztési Főigazgatóság, egy projektiroda és egy, a projekteket karbantartó alegység. A gyors gazdálkodási eredményjavítást célzó projekteknek – ezek: betegellátásból származó bevételnövelés és költségcsökkentés – köszönhetően már megnyilvánult a munka sikere a bevételi oldalon is. A betegellátás és a finanszírozás összefogott egyetemi kezelése, a széttagoltság helyébe lépő központosított struktúra oda vezetett, hogy a jelentési fegyelem lényegesen megnőtt, pontosabb lett. Az egyik legfontosabb alapproblémát az elmúlt éveknek az a gyakorlata jelentette, hogy még az elvégzett munkát sem tudtuk megjeleníteni, s ennek következtében komoly anyagi veszteség keletkezett: 2002-ben egyetemi szinten 1632 eset nem került finanszírozásra, amely 208,8 millió forint kiesést okozott. Nos, munkatársaim fáradozásának köszönhetően mára 40-50 milliós bevételt könyvelhetünk el havonta, s ez az összeg az elkövetkezendő időkben nőni fog. – Ezt igen jó hallani! És jó kimondani! De visszatérnék még a működési költségek csökkentését célzó projektre, amelynek két komoly részprogramja éppen most veszi kezdetét. A napokban indítottuk el a hatékony gyógyszer-gazdálkodást és felhasználást célzó programot, amelytől két-három hónapon belül felmutatható eredményt várok, s amely elvezethet oda, hogy a következő évi gyógyszertenderünk már egy hatékonyabb struktúrában, az alaplisták korszerű betartásával, és remélhetőleg az eddigieknél költségkímélőbb módon fog megjelenni. Ez megkívánja, hogy rendelkezzünk a szakmai protokollokkal megalapozott háttérrel, amely alapján a beteg megkapja a szükséges terápiát, ám visszaszorítható a túlkezelés és a pazarlás. – Ha jól tudom, az Ön által vezetett Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium élen jár az irányelvek kidolgozásában. Vajon más orvos-szakmák művelői is hozzáférhetnek a munkájukat segítő guideline-okhoz? Nem látom, hogy az egyes kollégiumok hogyan láttak hozzá ehhez a munkához. Tulajdonképpen nem is az a probléma, hogy nem állnak rendelkezésre protokollok, hiszen a terápiás és diagnosztikai tételek megtalálhatók azokban a tankönyvekben, amelyekből tanítunk és tanulunk. Azonban ezek nincsenek adaptálva a hazai finanszírozási helyzethez és epidemiológiai viszonyokhoz – ezeket figyelembe véve kellene útmutatóvá implementálni a tankönyvi tételeket. Itt persze nem kőbe vésett szabályokról van szó, hiszen az átlagostól eltérő betegek esetében (és szinte minden beteg ilyen) az orvos a gyógyítás szabadságát élvezi, ám vannak bizonyos algoritmusok, amelyek betartásától standardizálódhat a szakmai színvonal, és jelentős költségcsökkentés is elérhető. Ha ki tudjuk dolgozni az ápolási statisztikák szerint leggyakrabban előforduló betegségekre a szakmai útmutatókat, s azokhoz hozzárendeljük a kórképek gyógyításához szükséges gyógyszer-alaplistát, akkor kiküszöbölhetjük a rögtönzések, bizonytalanságok miatt előforduló szélsőségeket. A racionális gyógyszergazdálkodás mellett a másik fontos költségcsökkentő tényező az egyes beszerzések centralizációja, a szerződéskötések felülvizsgálata és központosítása, valamint a hatékony műszer- és eszközgazdálkodás. Az egyetem, mint piac rendkívül vonzó tényező, azonban ha partikulárisan jelenik meg, akkor a volumenéből adódó kedvezményeket nem tudja érvényesíteni. Ezért ha a jövőben egységes piacként lépünk föl, nő az érdekérvényesítő hatás, ezáltal pedig költségcsökkentést tudunk elérni. – A gyors gazdálkodási eredményjavítást hozó projektek sikereinek fenntarthatósága átfogó gazdálkodási modellt feltételez, amelynek az egységes kontrolling rendszer képezheti alapját. Információnk szerint kezdetben két kiválasztott intézményben, ún. „pilot” projekt keretében kívánják bevezetni a kontrolling koncepciót. Eldőlt-e már, hogy mely két intézmény az érintett? Az integrált kontrolling bevezetésére vonatkozó felmérések jelenleg folyamatban vannak. Csak e tanulmányok elkészülte után lehet meghatározni, hogy melyik legyen a kiválasztott két intézmény. A külső szakértői támogatásra vonatkozó tender előkészítése megtörtént, a napokban fogjuk megjelentetni a közlönyben a kiírást. A projekttel többek között azt kívánjuk elérni, hogy felgyorsuljon a költségvetés tervezése, és 2003 végére az előzetes 2004-es egyetemi költségvetés új alapokon történő megtervezése elinduljon. – Mennyiben fog eltérni a 2004-es költségvetés az ideitől? Dr. Juhászné Huszty Katalin gazdasági főigazgató aszszony az ideihez képest alapvetően más költségvetést tervez. Alapelv, hogy az egyetem szervezeti egységei – függetlenül attól, hogy oktatnak, gyógyítanak, vagy kutatnak – üzleti terv alapján állítsák fel a költségvetésüket, s azok aggregátumából adódik majd össze a kari és az egyetemi költségvetés. Tehát ez egy alulról építkező folyamat, amely szigorúan üzleti terven, s nem a vágyakon és eddigi szokásokon alapul. Fontos, hogy a decemberben összeülő egyetemi tanácsnak ezt meg kell tárgyalnia, és el kell fogadnia azokat a sarokszámokat, amelyek az egyetemi költségvetés lényegi elemei. – Milyen hosszú távú célokat fogalmazott meg az egyetem új vezetése? IME II. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2003. OKTÓBER 51 PORTRÉ Az egyetem nemzeti érték. Nem kevesebbet tűztünk ki célul, minthogy a XXI. században Közép-Európa piacvezető orvos- és egészségtudományi egyeteme legyen. Ugyanennyire fontosnak tartjuk, hogy intézményünk Magyarországon és a fővárosban piacvezető legyen az ellátás, az orvosegyetemi és egészségtudományi képzés, a kutatás és az innováció területén. A magasan képzett emberi erőforrásokat és az általuk alkalmazott modern technológiát kiaknázva közép-európai tudásközponttá szeretnénk fejlődni az orvos- és egészségtudományok, valamint az egészségügyi menedzsment terén. Aktívan szeretnénk hozzájárulni a régóta negatív népegészségügyi trendek radikális megfordításához. Eme célokat a tradíciók szem előtt tartásával és a meglévő szellemi tőkére alapozva, a Konszolidációs és Stratégiai Program végrehajtásával kívánjuk elérni. zetése külön-külön is egész embert igénylő feladatok. Honnan meríti rektor úr mindehhez az erőt? – Ezen imponáló elképzelések megvalósítása, mindemellett az I. számú Gyermekklinika irányítása és a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium ve- – Rektor úr, köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok önnek és munkatársainak a kitűzött célok eléréséhez. Kiváló munkatársaim vannak, akik nagyon elkötelezettek abba az irányba, hogy az egyetem működését korszerűsítsék, gazdaságilag talpra állítsák, és hatékonnyá tegyék. Ez erőt ad ahhoz, hogy napi 14-16 órát dolgozzak. A reggel a klinikán indul, mert annak vezetését és a hivatásom gyakorlását nem akarom feladni. Ugyanennyire fontos számomra, hogy az általam irányított kutatólabor munkájába belelássak. A klinika munkatársai közül többen a szakmai kollégium tagjai, ők minden segítséget megadnak a tudományos anyagok kidolgozásában és előterjesztésében. Nem utolsósorban pedig megértő feleségem, családom van, akik elviselik, hogy keveset látnak. Boromisza Piroska NÉVJEGY Prof. Dr. Tulassay Tivadar A Semmelweis Egyetem (SE) rektora • Az orvostudomány doktora. • Tanszékvezető egyetemi tanár. • A SE I. sz. Gyermekklinikájának munkatársa (1983), majd igazgatója (1993) • A Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke 52 IME II. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2003. OKTÓBER • Diploma: általános orvosi (1974), summa cum laude • Szakképzettség: gyermekorvos (1978), neonatológus (1992), hypertonológus (1999), nephrológus (2002) • Doktori értekezését 1989-ben védte meg • A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (2000) • Kutatási témái: nephrológia, hipertónia, endokrinológia • Tudományos kitüntetései: Markusovszky-díj, Petényi Géza-díj
