Az elmúlt 3 évben hangoztatott elveink mit sem változtak, és a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség leköszönő elnökeként ismét csak azt tudom kiemelni, hogy a járóbeteg szakellátás megerősítése ciklusokon átívelően, és az egészségpolitikai megnyilatkozások szintjén folyamatosan prioritást élvez, azonban az elmúlt években ezen a területen nem történt áttörés. Semmi nem ösztönzi a szolgáltatókat (legyen az kórház vagy szakrendelő) hogy alacsonyabb szinten, a járóbeteg szakellátásban tartsák a beteget, és ne kerüljenek be a drága és veszélyes, a paraszolvenciával sokkal inkább terhelt és befolyásolt fekvőbeteg szakellátásba. Nem vált vonzó életpályává és modellé a szakrendelői szakorvoslás, ahol definitíven, a beteghez közel és jó műszerezettséggel látnák el a beteget.
A cikket sikeresen a könyvepolcára helyeztük!
Tisztelt Felhasználónk!
A cikket a könyvespolcára helyeztük. A későbbiekben
bármikor elérheti a cikket a könyvespolcán található listáról.
A cikk megtekintéséhez onine regisztráció szükséges!
Tisztelt Látogató!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk az IMEONLINE cikkadatbázisához tartozik, melynek olvasása online regisztrációhoz kötött.
A regisztrálást követően fogja tudni megtekinteni a cikk tartalmát!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
A megadott cikk nem elérhető!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekinteni kívánt cikk nem elérhető a rendszerben!
Sikeresen szavazott a cikkre!
Tisztelt Felhasználónk!
Köszönjük a szavazatát!
A szavazás nem sikerült!
Tisztelt Felhasználónk!
Ön már szavazott az adott cikkre!
Cikk megtekintése
Tisztelt Felhasználónk!
A cikk több nyelven is elérhető! Kérjük, adja meg, hogy melyik nyelven kívánja megtekinteni az adott cikket!
Cikk megtekintésének megerősítése!
Tisztelt Felhasználónk!
Az Ön által megtekintetni kívánt cikk tartalma fizetős szolgáltatás.
A megtekinteni kívánt cikket automatikusan hozzáadjuk a könyvespolcához!
A cikket bármikor elérheti a könyvespolcok menüpontról is!
Beköszöntő A járóbeteg szakellátás várakozásai a 2014-ben induló új kormányzati ciklusban Az elmúlt 3 évben hangoztatott elveink mit sem változtak, és a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség leköszönő elnökeként ismét csak azt tudom kiemelni, hogy a járóbeteg szakellátás megerősítése ciklusokon átívelően, és az egészségpolitikai megnyilatkozások szintjén folyamatosan prioritást élvez, azonban az elmúlt években ezen a területen nem történt áttörés. Semmi nem ösztönzi a szolgáltatókat (legyen az kórház vagy szakrendelő) hogy alacsonyabb szinten, a járóbeteg szakellátásban tartsák a beteget, és ne kerüljenek be a drága és veszélyes, a paraszolvenciával sokkal inkább terhelt és befolyásolt fekvőbeteg szakellátásba. Nem vált vonzó életpályává és modellé a szakrendelői szakorvoslás, ahol definitíven, a beteghez közel és jó műszerezettséggel látnák el a beteget. Ami egyébként a műszerezettséget illeti, nem kevés rendelőintézet gyarapodott az elmúlt ciklusban is – hála a felelős fenntartó önkormányzatok nagylelkűségének és az uniós fejlesztési forrásoknak. A kóros orvos demográfiai és migrációs mutatók azonban nem tesznek lehetővé fejlődést, csak lassú vegetálást a rendszer legfontosabb eleme, a humán erőforrás terén. A legjobbak preferálják a kórházi státuszt (operálhatnak) – és mellé a nagyobb „megbecsülést”. Az egynapos ellátások jelenthetnének vonzerőt az orvosok számára: ennek rendszerét azonban immár 7 éve nem vizsgálták felül. Szakmapolitikailag kényes kérdés a magán- és a közfinanszírozott ellátások együttélése. Egyrészt elvárás a közfinanszírozott ellátások felé a jó színvonal, rövid betegfogadási lista, másrészről – az elégtelen finanszírozás, a humán erőforrás kivérzése miatt – az intézmények rá vannak kényszerítve a magánforrások felkutatására, behozására is, hiszen csak evvel képesek valamennyire fenntartani gazdálkodási egyensúlyukat és keresztfinanszírozni a veszteséges közellátást. Mikor az orvoskarnak intézményünkben a magánfinanszírozás fontosságáról beszéltem, egy – az átlagosnál több „józan paraszti ésszel” rendelkező – főorvos evvel kapcsolatban így érvelt: „hogyan hozzak privát bevételt, ha hozzám – a jó szervezettség miatt, – két-három napon belül minden beteg bejut a közellátás keretein belül is? Most akkor rontsuk a közellátás színvonalát?” Eközben meg mintha minden a magánfinanszírozott ellátások „behozatalát” preferálná: a politikai környezet, a biztosítási rendszer adóoldalának változásai, a piac várakozásai. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne megtámogatni valamiféle egyéni felelősséget tükröző copayment-tel a némileg megroggyant, már „támolygó”, de még működő, megfelelő infrastruktúrával rendelkező járóbeteg szakellátási rendelőket, mint teljesen „kivinni” az ellátásokat magánfinanszírozásba (generálva ismét a már mindenki által fölöslegesnek ítélt épület infrastrukturális beruházásokat), és hagyni tönkremenni a szektor meglévő értékeit. Közösen meg kellene találni az ebbe az irányba ható motivációs tényezőket, megnézve, miért is alakul kedvezően vagy kedvezőtlenül egyes orvosok teljesítménye, bevétele, ha szembeállítjuk másokkal. Hogyan lehet a jókat elismerni, lehetőséghez juttatni, a gyengébbeket pedig „shiftelni”? Miként lehet önjáró, de a jó irányba mutató folyamatokat generáló szabályozókat elindítani? Ezek lesznek a legfontosabb kérdések ebben a ciklusban. Ha az intézmények gondjait vesszük számba, a laborvizsgálatok problémáit mindenképpen említenünk kell: az intézményvezetők szerint az egyik fő veszteségforrás a legnagyobb részt az alapellátásban generálódó laborkérések miatti volumenkorlát-túllépés, amely ellen a szakrendelők tehetetlenek. A téma fontosságát e lapszámban – időzítve a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 57. Nagygyűléséhez – 3 cikk publikálásával is alátámasztja lapunk Szerkesztősége. Addig is, amíg „e közös dolgainkat rendbe tesszük”, tekintsünk egy pillanatra a Medicina 2000 Szakellátási Szövetség tagjainak betegfogadási lista hosszára. Itt átlagosan 7-41 napot láthatunk (7 nap a fül-orr-gégészetben, 41 nap a kardiológián). Legyen beteg, aki ezeket jó szívvel kivárja… Más szempontból a hosszú várakozási idő rontja a „termelési hatékonyságot” is: tagjaink rendszeresen panaszolják, hogy a betegek legalább 20%-a nem jön el a betegfogadási listán kapott időpontban. Bizonyára találtak már ellátót „jó pénzért”, miközben a közellátásban e miatt nem egyszer „malmoznak” a szakorvosok…… Van tehát teendőnk a rendszer rendbetételéhez. Reméljük, hogy ehhez megfelelő muníciót biztosít minden Tisztelt Résztvevőnek szövetségünk éves konferenciája szeptember 11. és 13. között a szokott helyen, Balatonfüreden. Dr. Pásztélyi Zsolt Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség leköszönő elnök IME – az egészségügyi vezetők szaklapja felelős szerkesztő IME XIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2014. AUGUSZTUS 3
Mint minden weboldal, az imeonline.hu is használ cookie-kat, hogy a legjobb felhasználói élményben legyen része. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. Részletes leírás